19 nap alatt Nagy-Britannia körül

Idén nyáron, 8.200 km megtételével körbeutaztam Nagy-Britanniát 19 nap alatt.

Hogy honnan az ötlet? Azt hiszem hogy huszonéves koromban Jack Kerouack: Útoncímű regényének elolvasása után valahol tudat alatt eldőlt a kérdés. Miért egyedül?Azt gondolom, hogy egy ilyen úton nem tud két ember oly mértékű toleranciát produkálni, hogy egy idő után ne kísérjék kisebb-nagyobb súrlódások az utazást. Ma már ilyen csavargás nem igazán divat. (Alszol, ahol rád esteledik, fürdésnek mindig ott a tenger, stb..) 

A Britek (de főleg az Angolok): barátságosak, nyíltak, udvariasak közvetlenek (Kelet-London az más történet). Közlekedés: miután megszokod a fordított közlekedést és a körforgalmakat, onnantól öröm vezetni. Határtalan tolerancia és türelem, ill. a szabályok betartása jellemzi a vezetőket.

Skeggnes

(a háború végétől kezdődően az Angolok legismertebb nyaralóhelye): Rövid morfondírozás: szakadó esőben miért-ne lehetne strandolni? És még csak nem is egyedül voltam a vízben!

Holy Island

(Innen indult ki a brit szigeten a kereszténység terjedése): A szigetre csak apály idején lehet be- ill. kijutni. Elég izgalmas volt éjszaka, 10 perccel a dagály érkezése előtt bevágtatni a szigetre, de megérte!

Berwick

A középkorban 13-szor cserélt gazdát az Angolok és a Skótok közt. Ennek is köze van ahhoz, hogy a papírok szerint a város a mai napig hadban áll (na kivel?) az Oroszokkal!

Skócia, Edinburgh:

Hatalmas forgatag, épp zajlik az Edinburgh Festival. Mindenképpen javaslom, ha ott vagy mássz fel a Holyrood Palace mellett tornyosuló hegyre. Innen belátni az egész várost. Hogy közben teljesen átázol? Nem gond: a metsző szélben megszáradsz, valamelyik pub –ban pedig felmelegszel. És végre egy ágyban töltött éjszaka: a vár tövében lévő Hostelben nyolc ágyas szobában. Itt egyeztetés német, ausztrál és japán turistákkal ki merre járt, hová tart. (Ahová én megyek, az mindegyiknek kimaradt.)

Culloden –i csatamező

(1746 a skót „mohácsi vész”): Ha nem a múzeumba mész, és nem a mellette lévő emelvényről nézed meg a helyszínt, hanem bemasírozol a csatamezőre, megrázó szívbe markoló élményben lehet részed: pontosan megtudhatod hol álltak fel a seregek, melyik klán harcosai hol estek el. Egy-egy bevésett kő, ill. a tömegsírok púpjai jelzik a tragikus pillanatok pontos helyét.

Inverness –en keresztül John O’Groat

(A nagy sziget leg észak-keletibb pontja. Közben a keleti part legjobb fish and chips –ét is megveheted Wick –ben, igaz, ehhez át kell sétálnod a világ legelhagyatottabb, bedeszkázott ablakú kikötői negyedén is.): Ha nemcsak a naplementét, hanem a felkeltét is itt töltöd, a látványt sosem fogod elfelejteni! A mosolyok útja (északi part, aztán a nyugati oldal): Próbáld elképzelni, hogyan teszel meg 140 km-t egy egysávos úton, ahol néhány száz méterenként van egy félreálló hely hogy elférj a szembejövőtől? Ott így zajlik: szinte mindenki az első pillanatban félreáll, mihelyt már messziről észreveszi a szemből érkezőt. Aztán egy barátságos mosoly kíséretében intés egymás felé. Attól tartok, ez itthon rázósabb lenne…

Oban majd Glasgow

(ami annyira rideg, komor hogy az egész szinte már szép) érintésével Stranraer, ahonnan hajnali fél háromkor hajóval irány

Belfast

A világ legellentmondásosabb városa: láthatod a szombat délutáni nyüzsgést a bevásárló központokban, a korzózást a belvárosi utcákon, ugyanakkor lépten-nyomon belebotlasz a ma is élő több száz éves történelembe, a soha feledésbe nem merülő áldozatok emlékébe, a szögesdrótokba, a páncélozott rendőrautókba. A fallal körülvett katolikus negyed falfestményei csakúgy mint a protestánsok lakta Shankill lojalista festményei egy létező szomorú, komor keretbe foglalják a város légkörét. Az ott élők nem igazán szeretik hogy lassan turista látványossággá válnak emlékeik, fényképezik őket. Azonban ha egy éppen megtartott protestáns felvonulás résztvevőivel szóba elegyedsz, és esetleg tudsz a Boyne-i csatáról (1690) -melynek emlékére azóta is minden évben megtartják az Orániai Rend felvonulását- hirtelen a légkör barátivá változik körülötted, kézfogások részese leszel, sőt még a kedvedért egy fotó erejéig is összeállnak. (Hogy ne hidd hogy ez olyan jópofa turista közvetlenkedés részemről: annak ellenére hogy katolikus vagyok, mindig is nagy ellenszenvvel figyeltem az IRA ténykedését.) Mellesleg itt építették a Titanicot. Nem sok emléke látható: a két gigantikus méretű emelőszerkezet, és az egykori H&W hajógyár üresen álló igazgatósági épülete. Ha hajóval utazol vissza vigyázz, a kikötői terminálhoz nem jár tömegközlekedési eszköz. Csak taxi. Vagy gyalogolsz 8 km-t másfél óra alatt (Bizony jólesett a pihenés a hajón.)

Blackpool

(a legnépszerűbb tengerparti szórakoztató városa a szigetnek és a legfinomabb fish and chips), a walesi Llandudno (itt már nem olyan hideg a tenger hogy eláll benne a lélegzetem), Tintagel Castle (itt született Arthur király – nézd meg az Excalibur c. filmet hozzá),

Land’s End

Itt található Anglia „első és utolsó” fogadója. Az élmény hasonlóan káprázatos akár a John O’ Groats –nál. Tovább délen,

Hallsands

Ha egy kedves helybéli elkísér egy szinte észrevehetetlen ösvényhez, majd egy kedves hölgy miután megígéred neki hogy nagyon körültekintő, óvatos leszel, megnézheted a maradványait egy városnak amit 1917-ben elpusztított a tenger.

Portsmouth

Ha nevezetességeket szeretnél megnézni mint Victory hadihajó (Nelson, Trafalgari csata 1805), Admiralitás, Spinnaker tower, ne este 6 után érj a városba.

Brighton

Káprázatos strandidő és tenger a Grand Hotel előtt. (1984-ben itt kísérelte meg felrobbantani az IRA Margaret Thatcher –t.)

London

Ha lehet, ne autóval menj be a városba. Irdatlanul drága a parkolási díj, vagy meg sem állhatsz. Majdnem annyi, mint egy olcsóbb hotelszoba ára. De ha megkérdezel, tudok egy címet Fulham –ban, ahol napi 10 Fontért ott hagyhatod a kocsidat. A legismertebb látványosságokat nem említem, bármely útikalauzban bőven írnak róluk.

Chelsea

Itt nem tudja rosszul érezni magát az ember, annyira színes és érdekes a környék. A stadion: Hááát, nem igazán kedvemre való a szervezett stadion túra, húzós belépővel. Jobban tetszett ’87-ben mikor csak úgy bemehettem a pályára megkérdezni hogy hol fognak játszani a hétvégén.

Camden, Kentish Town (észak London): Szerintem London legjobb, leghangulatosabb negyede. (Bár a sör a Camden Eye pub –ban elég drága, viszont kiváló zene szól, nagyon szimpatikus vendégekkel töltve a hely.) Ha elolvasol néhány Nick Hornby könyvet képet kapsz róla hogy milyen a valóságban ez a negyed. Néhány perc sétával eljutsz a Primrose Hill –re is. Szép kilátás, kellemes hangulat. (Többek közt itt forgatták Antonioni: Nagyítás c. filmjének számos jelenetét is.)

Kelet London: Nem turistabarát hely. Ha ballagsz a Green Street –en, 10 szembejövő helybéliből kilencen színes bevándorlók. Néptelenebb utcákon pedig kifejezetten pocsékul is tudod érezni magad. Gondolom nem egyedi eset hogy itt kapucnis feketéket az utcán motozó rendőrökbe botlasz, akik neked viszont mosolyogva, barátságosan köszönnek. Ezen a környéken legjobban teszed ha beülsz a West Ham United stadion sarkánál lévő Boleyn Pub –ba és nem dicsekszel azzal hogy Chelsea drukker vagy. Így akkor jó légkörben múlathatod az időt olyan emberek közt, akiket mintha már látni véltél volna a Green Street Hooligans című filmben.

Rugby: Londoni kettős rangadó a Twickenham –ben. (Ez rugby –ben ugyanaz mint fociban a Wembley Stadium.) Parádés meccs, parádés stadion, parádés hangulat 75.000 néző előtt! Hogy milyenek az Angolok? Ha a Waterloo pályaudvaron megkérdezed egy házaspártól akik szintén oda tartank, hogy hánykor indul vonat a meccsre, és netán egy csapatnak szurkoltok (WASPS), biztos lehetsz benne hogy rövid válasz helyett ők úgy gondolkodnak hogy gyere menjünk együtt, útközben megkérdezik honnan jöttél, mit láttál, és persze a meccs esélyeit is megvitatjuk.

A 9-es busz: Ezen a vonalon még jár 1-2 régi típusú emeletes busz. 40 perc várakozás és két kihagyott 9-es után végre befutott. Talán nem véletlen hogy éppen ezen a járaton elegyedik szóba az ember egy 60 év fölötti, öltönyös, olyan igazi konzervatív úriemberrel. Biztos lehetsz benne hogy Londonban, egy régi 9-esen egy ilyen beszélgetés nagy élmény, jó zárása az egész körútnak.

Hartung Gyula